Bár már Hippokratész is felhívta a figyelmet arra, hogy az emberi testnek nélkülözhetetlen az alkoholmentes folyadék, mégis eme intelme több száz évig nem talált értő fülekre. Ennek oka az volt, hogy sokáig a legbiztonságosabb folyadékforrásnak az alkoholos italok számítottak, és aki csak tehette nem ivott a kétes tisztaságú kutakból. (Az alkohol vízelvonó hatása miatt nem alkalmas szomjunk csillapítására.)

Az első üdítőitalok Európában a XI. században jelentek meg, ezek főleg limonádék voltak, melyek receptjét a keresztes lovagok hozták Ázsiából. Sok időnek kellett eltelnie addig, míg a mai üdítők ősei megjelentek. A különféle természetes ásványvizek, gyógyvizek és gyümölcslevek jótékony hatását már a XVIII. század végén felismerték és a módosabbak orvosi utasításra, fogyasztották is. Áttörés 1841-ben következett be, az akkor még nem is létező üdítőipar piacon, mikor is Jedlik Ányos bemutatta szikvíz készítő berendezését, pár évre rá pedig kifejlesztette a könnyedén kezelhető palackos szódavizet is. A XIX. század elején, főleg az USA-ban, már léteztek különböző cukros, a legkülönfélébb módon ízesített italok, melyeket elsősorban patikákban lehetett kapni. Ezek népszerűsége a század végén kezdett megugrani, amikor is szénsavasan kezdték árulni, olyan csomagolásban, mely megőrizte a fontos buborékokat is. Ezen üdítőitalok térhódítása a világon immár legendássá vált és közkedveltségük mit sem csökkent az elmúlt században.

A gyümölcslevek és különféle rostos italok diadalmenete a XX. században kezdődött meg, mely többek között annak köszönhető, hogy olyan csomagolási technikákat fejlesztettek ki, melyek hosszan megőrzik ezen nedűk frissességét. Nagy előnyük ezeknek az italoknak, hogy többségük jól oltja szomjunkat és vitaminokat, ásványi anyagokat is tartalmaznak.