A szürkemarhát őseink hozták magukkal, mint a vándorló életformához és a rideg legeltetéses állattartáshoz alkalmas fajtát. A szürkemarha az azóta eltelt két évezred alatt is megőrizte ellenálló-képességét és szívósságát, ám a nagyüzemi állattartás következtében egy időben igencsak visszaszorult, annyira, hogy genetikai állománya is veszélybe került. Néhány tenyésztő gondos munkájának köszönhetően azonban fennmaradt a fajta, és mára növekvő népszerűségnek örvend mind a tudatos táplálkozással élők, mind a természettel összhangban dolgozó gazdák, mind pedig a nemzeti parkosok körében.
A ",,Magyar szürkemarha hús" elnevezés kizárólag a Magyarországon tartott, bizonyítottan a Magyar szürke szarvasmarha fajtából származó,fajtaazonos és fajtatiszta egyedekből nyert hús vonatkozásában használható.
A legnagyobb állomány a Hortobágyon található, de számottevő mennyiség van a Fertő-Hanság Nemzeti Park legelőin is. Néhány év óta egy-két étteremben lehet ugyan szürkemarha-húsból készített ételt kapni, de sajnos az üzletekben, húsboltokban csak elvétve vehetnek a háziasszonyok.
A szürkemarha húsra azért is nagy a kereslet, mert az állatok bio körülmények között élnek. Egyáltalán nem igényelnek abrakot, illetve egyéb takarmány kiegészítőket ahhoz, hogy meghízzanak. A hús mennyisége nem vetekszik ugyan egy hízómarháéval, de a minősége sokkal jobb.
A magyar szürke marha színe ivarától függően változó. A tehén többnyire ezüstszürke, a bika daruszínű. A fej, a test mellső részei és a törzs alsó fele sötétebb színárnyalatú. A rigó száj és ókula a bikákon általános. A borjak első vedlésig pirók színűek. A magyar szürke fajta másodlagos nemi jellege igen kifejezett, ami nemcsak a színeződésben, hanem a testarányokban is határozottan kifejezésre jut. A fajtára jellemző a primitív marhák testarányai, a hústermelés szempontjából értékes részek viszonylagos fejlettsége, az elkeskenyedő far, a keskeny hát és ágyék, a nyurga comb, és a gyengén fejlett gulyatőgy. A hús legszembetűnőbb tulajdonsága sötét-élénkvörös színe, amit a nagy pigmenttartalmának köszönheti. A húst a színe alapján is megkülönböztethetik, mivel izompigmenttartalma meghaladja a más marhahúsokban mért értékeket, így lényegesen sötétebb tónusú a többi marhahúsnál.
A ",,Magyar szürkemarha hús" csepegési vesztesége minimális, állaga száraz-rostos ami a hagyományokra épült extenzív jártatva legeltetetés eredménye. A kizárólag legelőn tartott állatok húsa minimális mennyiségű izmon belüli faggyút tartalmaz (~1,2%). Zsírsavösszetétele további előnyöket jelent az egészséges táplálkozás tekintetében, mivel kísérlettel is igazolt, hogy az extenzíven takarmányozott magyar szürke hízóbikák húsában a többszörösen telítetlen zsírsavak szignifikánsan nagyobb arányban fordulnak elő.
A ,,Magyar szürkemarha hús" jól látható márványozottságát inkább a kötőszöveti, mint az intramuszkuláris faggyú okozza. Szárazanyag tartalma magas,jóval kevesebb vizet tartalmaz a standard húsmarha fajtákénál, ezért kevésbé esik össze a főzés során. Szokatlan, kissé savanykásabb, a vadhúsokéhoz hasonló íze eltér a megszokott ízektől.
A szürkemarhának húsát, bőrét, szarvát hasznosítjuk. Fejni csak a háznál nevelt teheneket lehet, de ritkán szokták. Teje kevés, magas zsír- és fehérjetartalmú, melyből tartalmas vajat lehet köpülni. A természetes tartási körülményeknek köszönhetően húsa magában hordozza a legelők növényeinek zamatát, ízébe nem keveredik adalékanyag vagy hozamfokozó.
A fajta különlegessége miatt idegenforgalmi látványosságként is szerepet kapott.
A magyar szürke marha festői szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével a magyar Alföld világszerte nyilvántartott jellegzetességeihez tartozik
Szűcs Sándor mesterszakács
MNGSZ Egészséges Táplálkozás Bizottság
